K. B. Rottring: Heri Kókler és az epeköve (1. rész)

Heri Kókler úgy repült, mint egy madár. De sajnos úgy zuhant, mint egy kõ. Amikor Szputnyik 2000-es típusú seprûje megbokrosodott, hiába nyomogatta a féket, és kapcsolt alacsonyabb sebességi fokozatba, semmi nem történt, csak zuhant lefelé, egyre gyorsabban és gyorsabban. Rémülten látta, hogy õ és az iskola oszlopcsarnoka egyre közelednek egymáshoz. Közvetlenül alatta nyerítve menekült a bûvös erejû egyfarkú, tudományos nevén monofarkincusz. Ludvig, az aranybagoly, szárnyával takarta el vak szemét, hogy ne lássa Heri életének utolsó, de legizgalmasabb pillanatát, amikor nem nyílik ki a fel nem pumpált légzsák és az otthon felejtett ejtõernyõ. A ketrecben tartott Í. Tí, a magánkívüli pedig a kecskeszakállas Darts Vader maszkra támaszkodva világító középsõ ujjával jelezte, a repülés jó volt, csak a földetérés sikeredett koppanósra.