A harmadik próba: a labirintus Harry Potter és a tűz serlege A harmadik, végső próba során a fiatal mágusoknak egy bonyolult és baljós hangulatú labirintuson kell végigküzdeniük magukat. Alkonyatkor vágnak neki a labirintusnak, mindenféle segédeszköz nélkül. Az egyetlen irányjelző a bonyolult tervezéső kertlabirintus központjából áradú különös kék fény, ahol egyébként a Trimágus Kupa várja a verseny győztesét. „Nagyobb és magasabb falú labirintust építettünk, mint bárki más a filmtörténet során - jegyzi meg Craig. - Félrevezető, nyugtalanító és rendkívül látványos.” Dumbledore figyelmezteti a bajnokokat, nehogy belevesszenek az élő labirintusba, amely, úgy tűnik saját borzalmas törvényei szerint működik. „Kétélű figyelmeztetésről van szó - magyarázza Heyman. - A labirintus valóban hatalmas, ezért fennáll az a nagyon is valóságos veszély, hogy az ember eltéved benne. Másrészt az is igaz, hogy élőlényről van szó, amely a behatolók félelméből és bizonytalanságából táplálkozik.” „A labirintus nagyon is ijesztő, olyan, mint egy temető éjjel - jegyzi meg Newell. - Már az a tény félelmetes, hogy a versenyzők a létező legnagyobb labirintust próbálják feltérképezni. Erre tevődik rá a labirintus gonosz személyisége, amely például abban nyilvánul meg, hogy a behatoló akaratlanul is kételkedni kezd épelméjűségében. Az ember fokozottan sebezhetővé, zavarttá és bizonytalanná válik. Ahányszor az ember megrémül az élősövény-falak között, a labirintus ellopja emberi mivoltának egy rétegét.” Midőn leszáll az éj és a versenyzők egyre beljebb hatolnak a labirintusba, a gonosz lény szó szerint bezárul mögöttük, körülöleli és megtámadja őket. Miként a sárkányviadal és a vízi mentés esetében is, a labirintus megalkotásához mind John Richardson különleges effektusaira, mind pedig Jimmy Mitchell vizuális effektusaira szükség volt. Richardson és csapata megépítette a labirintus egyes részleteit, amelyek hét és fél méter magasak és tizenkét méter hosszúak lettek. A számítógép vezérelte hidraulikus falakat úgy tervezték, hogy egymástól függetlenül mozoghassanak, mintegy megnövekedve vagy éppen rárontva a versenyzőkre, utasítás szerint. „A labirintus váza acélból készült, amely a szó legszorosabb értelmében agyonnyomhatta volna bármelyik színészt, ha a dolgok rosszul alakulnak - jegyzi meg Richardson. - Több üzembiztos berendezést építettünk be a szerkezetbe, hogy a baleseteket elkerülhessük, bár, amikor látom a félelmet a színészek arcán, minden alkalommal eszembe jut, hogy ezen a helyen tényleg féltek.”